The Secret Life

Egyes embereknek adnék visszapillantó tükröt, hogy nézzenek bele, és ne felejtsék el, hogy honnan is jöttek! ;)

Drága Holly! Nincs sok időm. Nem a szó szoros értelmében, hanem azért, mert éppen fagyit veszel és mindjárt visszajössz. Úgy érzem ez lesz az utolsó levél, mert már csak egy dolgot kell elmondanom neked. Nem azt, hogy soha ne felejts el, vagy hogy vegyél egy lámpát, tudsz te…

Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek.., de mélyen, a lélekben…

Az ember idővel mindenre rájön..mit veszített..mit kapott..mi erősítette meg..és hogy valójában ki áll mellette..

Egyszer majd rájössz, hogy a kurvák már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem oltja a szomjad, a cigaretta már nem oldja a feszültséget és a haverok nem bújnak hozzád ha fázol. És akkor majd rájössz, hogy minden amit akartál ott volt az orrod előtt. De már késő lesz!  …

Hiszem, hogy az egész világ boldogabb lesz attól, ha két ember, csupán két ember, a legboldogabb! ♥  

Élvezd amíg van mit, mintha ez a perc lenne az utolsó! :)♥  

  Ha egy pár dolog csak kicsit is másként történik, ki tudja, mi lett volna. (:      

Az első találkozásunk úgy ívelt fel ebben az éjszakában, mint a tűzijáték, fiatalságunk szép, vad tűzijátéka. Szétrobbant, szétragyogott ott a sötét szobában, abban a rövid, vakmerő csókban. E csókkal mind a ketten úgy tele voltunk, hogy utána minden beszélgetésünk…

„Inkább legyenek rózsák az asztalomon, mint gyémántok a nyakamban!!!”